Igen, tudjuk. Virág. Csoki. Kötelező mosoly. Gyors „boldog nőnapot” a folyosón. Igen, ez az a nap, amikor hirtelen minden lány kap egy szál virágot, a fiúk zavarban vannak, és valaki mindig megkérdezi: „Most akkor mit is ünneplünk pontosan?” Spoiler: nem a rózsaszínt.

A nőnap azonban nem innen indult. A XX. század elején textilipari munkásnők tüntettek jobb munkakörülményekért, tisztességes bérért, választójogért. 1910-ben Koppenhágában vetődött fel először egy nemzetközi nőnap gondolata, majd 1917-ben az oroszországi női munkások sztrájkja olyan hullámot indított, amely végül politikai változásokhoz is vezetett. Magyarországon 1914 óta tartják meg.

Szóval a nőnap eredetileg nem a tulipánokról szólt. Nem a tulipánokról szólt, hanem jogokról. Nem a tulipánokról szólt, hanem méltóságról. Nem a tulipánokról szólt, hanem lehetőségekről. Arról, hogy a „majd egyszer” helyett legyen „most”.

Magyarul: ez a nap nem arról szólt, hogy „legyetek kedvesek a lányokkal”, hanem arról, hogy vegyék őket komolyan. Ma már szerencsére nem kell sztrájkolni a választójogért, de az egyenlő bérezés, a vezetői szerepek aránya, a szakmákhoz kapcsolódó előítéletek kérdése sajnos még mindig nem teljesen történelemkönyvi fejezet.

Szakképző iskolaként különösen fontos ez a nap. Mert a szakmák világa hosszú ideig erősen „férfias” vagy éppen „nőies” címkéket kapott. Ma már szerencsére egyre kevésbé számít, hogy ki milyen nemű – sokkal inkább az számít, hogy ki mennyire felkészült, kitartó és szakmailag igényes; mert a szakma nem tudja, ki tartja a szerszámot, a teljesítmény nem nem alapján működik, s a kompetencia sem rózsaszín vagy kék.

A nőnap tehát nem „extra kedvességi nap”, hanem emlékeztető arra, hogy a lehetőség, a tisztelet és az elismerés nem ajándék, ez az alap. Lehet virágot adni, lehet 
De a legnagyobb gesztus az, ha egymást partnerként kezeljük.

"A Nő reggeltől estig helytáll rendületlen,
anya, feleség, társ minden egyben.
Dolgozik, figyel, viszi a házat,
száz apró dolgot csendben elrendez.

Tanítja gyermekét szóra, csendre,
arra, mi fontos – jóra, rendre.
Érzékeny lelke mindent megérez,
ereje elfogy, de el nem ereszt.

Éjszaka sír, a Hold látja könnyeit,
virraszt gyermeke mellett.
Elfárad néha, türelme fogy,
de reggel újra ott áll, ahogy szokott.

Néha hisztis, mert nő,
de ölelésében a szeretete csak nő,
mely szívből fakad,
és soha, de soha ki nem apad."

                                                                                                                                                   (Aurora Amelia Joplin)