Február 25-én a kommunista diktatúrák áldozataira emlékezünk. Ez a nap azok előtt tiszteleg, akik életükkel, szabadságukkal, emberi méltóságukkal fizettek egy olyan rendszer működéséért, amely a hatalmat az egyén fölé, az ideológiát az ember elé helyezte.

A diktatúrák egyik legfőbb jellemzője a kiszámíthatatlanság és a félelemre épülő irányítás. A hatalom koncentrációja, az önkényes döntések, a megfélemlítés és a jogfosztás mindennapossá váltak, miközben emberek százezrei váltak áldozattá – politikai meggyőződésük, származásuk, világnézetük vagy pusztán „rossz helyen, rossz időben” hozott döntéseik miatt.

A kommunista diktatúrák áldozatai között voltak bebörtönzöttek, kitelepítettek, meghurcoltak és azok is, akiknek életútját örökre kettétörte a rendszer. A társadalmi igazságtalanság nem kivétel volt, hanem a működés alapelve: a lojalitás fontosabb lett az emberi értéknél, a hatalomhoz való közelség pedig felülírta a tisztességet és az igazságot.

Ez az emléknap arra is figyelmeztet, hogy a történelem nem lezárt fejezet. A múlt hibáiból tanulnunk kell, mert a szabadság és a jogállamiság nem magától értetődő állapotok. Nem engedhető meg, hogy a hatalom egyetlen személy vagy egy szűk, kiváltságos kör kezében összpontosuljon, és hogy az egyéni érdekek felülírják a közösség biztonságát és igazságérzetét.

A megemlékezés közös felelősségünk. Az emlékezés nem a múltban való megmaradás, hanem a jövő védelme: annak felismerése, hogy az emberi méltóság, a kiszámíthatóság és az igazságosság olyan értékek, amelyekért minden nemzedéknek újra és újra felelősséget kell vállalnia.