Januárban a magyar történelem egyik legfájdalmasabb fejezetére is emlékezünk: a doni katasztrófára, amikor a 2. magyar hadsereg katonái embertelen körülmények között, idegen földön harcolva szenvedtek súlyos veszteségeket.

Fiatal férfiak tízezrei indultak útnak – sokan közülük soha nem térhettek haza. A fagy, az éhezés, a hiányos felszerelés és a kilátástalan harci helyzet együtt okozta a tragédiát, amely családok ezreinek életét törte derékba.

Ez a nap nem a háború dicsőítéséről szól. Sokkal inkább az emberi sorsokról, az áldozatokról, az értelmetlen veszteségről és a béke felbecsülhetetlen értékéről. Emlékezünk azokra a katonákra, akik helytálltak a legreménytelenebb helyzetben is, és azokra a családokra, akik hiába várták haza szeretteiket.

A múlt fájdalma arra figyelmeztet bennünket, hogy a béke nem magától értetődő.
Őrizzük az emlékezést – és tegyünk azért, hogy a jövő generációinak ne kelljen hasonló tragédiákat átélniük.