Ballagás 2026 – amikor kiderül, hogy mégsem volt olyan rossz itt 😄

Ma 11 órakor elbúcsúztattuk a Soproni SZC Berg Gusztáv Szakképző Iskola 3/11.A évfolyamos végzős tanulóit.

Minden évben ugyanaz a forgatókönyv: ballagás, meghatódás, egy kis nosztalgia… és az a furcsa felismerés, hogy „lehet, hogy mégsem volt ez olyan rossz hely” 😄

A végzősök utoljára végigmentek az iskola folyosóin – azokon a helyeken, ahol tanultak… néha. Nevettek… gyakran. És ahol hősiesen próbálták túlélni a hétfő reggeleket… rendszeresen.

Ahogy az ünnepségen is elhangzott:
„Felidéztétek az első napokat, amikor még kerestétek a helyeteket. Most meg már mi fogunk keresni titeket.

Nemcsak mi búcsúztunk. Ti is elköszöntetek – az iskolától, a tanároktól, egymástól. A 2/10. évfolyam pedig méltó módon búcsúztatott benneteket… és közben valószínűleg már elkezdtek aggódni, hogy jövőre ők kerülnek sorra.

A hagyományainkhoz híven most is elismerést kaptak azok, akik nemcsak „túlélték” az éveket, hanem ki is hozták belőlük a maximumot. Igen, ilyen is van 🙂

Az elmúlt évek alatt nemcsak szakmát tanultatok, hanem együttműködést, türelmet… és azt a különleges képességet is, hogy úgy nézzetek, mintha mindent is értenétek. Mi pedig közben tanultunk tőletek – például azt, hogy az idő relatív fogalom, és néha egészen kreatívan kezelhető.

És bár sokszor halljátok, hogy „most kezdődik a nagybetűs élet”, azért tegyük hozzá: ez már az volt. Csak most egy kicsit kevesebb lesz a csengő, és több a döntés.

Ahogy elhangzott:
„Nem az számít, honnan indultok… hanem az, hogy meritek-e végigjárni azt az utat, amit csak ti láttok magatok előtt.”

Szóval induljatok. Dolgozzatok. Hibázzatok – mert abból tanul az ember a legtöbbet.
És ha néha eszetekbe jut ez a hely… akkor jusson eszetekbe az is, hogy innen indultatok.

Sok sikert nektek az élethez – és igen, most már tényleg rajtatok a sor. 🎓